NAGYBÖJTI REJTVÉNYEK

Ez 37,12b-14 OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből Így szólt az Úr Ezekiel prófétához: „Jövendölj és így beszélj népemhez: Ezt mondja az Úr, az Isten: »Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek titeket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem«” – mondja az Úr. Ez az Isten igéje. VÁLASZOS ZSOLTÁR Zsolt 129,1-2.3-4ab.4c-6.7-8 Válasz: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála . 7. vers.  Előénekes: A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * Istenem, hallgass a szómra. Füled figyeljen fel * könyörgő szavamra.  E: Ha számon tartod a vétkeket, Uram, * Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.   E: Tebenned remélek, Uram, * és igédben reménykedik lelkem. Lelkem várja

  Iz 43,16-21 OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből Ezt mondja az Úr: aki egykor utat készített a tengeren át és ösvényt a nagy vizekben, aki kivezette a harci szekereket és lovakat, a hadsereget és a hőst: elbuktak és nem keltek föl többé, odavesztek, és kialudtak, mint a mécses lángja: „Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban is van, nem látjátok? Valóban, utat készítek a pusztában, és folyókat a sivatagban. Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak népemnek, az én kiválasztottamnak. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.” Ez az Isten igéje. VÁLASZOS ZSOLTÁR 125,1-2ab.2cd-3.4-5.6 8 G. tónus. Válasz:  Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.  3. vers. Előénekes: Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint akik álmodnak. Megtelt ak

Kiv 3,1-8a.13-15 OLVASMÁNY Mózes második könyvéből Miután Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Midián földjén telepedett le, és ott Midián papjának, Jetrónak leányát vette feleségül. Mózes egy alkalommal apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte. Messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala: egy égő  csipke bokorban, a tűz  lángjában . Amikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy Mózes vizsgálódva közeledik, Isten megszólította őt a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre Isten így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.” Aztán így folytatta: „Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az Úr így folytatta: „Láttam nyomor